A legfontosabb különbségek a termoszifon és ahőcsőműködési elveikben és folyadékkeringési mechanizmusaikban rejlik.
A termoszifon elsősorban a gravitációra vagy mechanikai eszközökre támaszkodik a munkaközeg keringésének mozgatására. A folyadék- és gőzfázis ellenáramú áramlását használja fel hőátadásra.
A termoszifonban a kondenzált folyadék gravitációs vagy mechanikai erők hatására visszatér a fűtött tartományba (elpárologtatóba), ahelyett, hogy egy kanócszerkezetre támaszkodna, mint a hőcsövekben.
A zárt kétfázisú termoszifon jellemzően egy folyadékmedencéből áll a fűtött részben (elpárologtatóban), egy adiabatikus részből és egy hűtött vagy kondenzátor részből.
A termoszifonokat számos hőcserélő alkalmazásban használják, az energiaátalakító rendszerektől az elektronikai hűtésig.
A hőcsőkapilláris pumpáló erőket alkalmaz, amelyeket jellemzően a cső belső falait bélelő kanócszerkezet biztosít, hogy megmozgassa a munkaközeg keringését. Ez biztosítja a folyamatos folyadékkeringést és a hatékony hőátadást.
A hőcsőben a munkaközeg a fűtött végén (elpárologtató) elpárolog, a lehűtött végén (kondenzátor) lecsapódik, majd a kanócszerkezeten keresztül visszakerül az elpárologtatóba.
A hőcső jellemzően egy illékony folyadékkal részben megtöltött lezárt csőből és a belső falakat bélelő kanócszerkezetből áll.
Hőcsövekszéles körben használják különféle hőátadási alkalmazásokban, mivel magas hőhatékonyságuk és nagy mennyiségű hőt képesek nagy távolságra, minimális hőmérséklet-különbséggel továbbítani.
A fő különbség abban rejlik, hogy a két eszköz hogyan keringeti a munkafolyadékot. A termoszifonok gravitációra vagy mechanikai eszközökre támaszkodnak, míg a hőcsövek a kanócszerkezet által biztosított kapilláris pumpáló erőket használják fel. Ez a különbség befolyásolja működési elveiket, felépítésüket és az adott alkalmazásokhoz való alkalmasságukat.
